„Régi hagyományok új köntösben” – Interjú Majoros Attilával, a siófoki Piroska Csárdát üzemeltető család legifjabb tagjával

 

Ezerarcú Siófok ?! Rovat
 

A Piroska Csárda egészen az 1963-as megépülésétől kezdve meghatározó szereplője a dél-balatoni vendéglátásnak, híre van. A Majoros család 1992-től egészen napjainkig nagyon szorgalmasan ápolja, és ezzel egyidejűleg új köntösbe bújtatja a hagyományokat, nem várt harmóniát teremtve hozza össze a tradíciókat a modern irányvonalakkal.

 

SFETE: Kinek a nevéhez fűződik a Csárda 1963-as megépítése? Hogyan került a képbe a Majoros család?

M.A.: A csárdát anno még a Pannónia Vállalat építtette. A szüleim, akik mindig is a vendéglátással foglalkoztak, 1992-től bérelték az éttermet, 1995-ben pedig arra a döntésre jutottak, hogy megragadják a lehetőséget és megveszik. Azóta is gondosan őrzik a jó hírét.

 

SFETE: Miért pont csárdaként képzelték el a helyet?

M.A.: Egyrészt, ezt a fajta vendéglátást ismerték a legjobban és szeretik is. Ezzel magyarázható, hogy miért vette illetve tartja ezt az irányt az étterem. Másrészről, a 90-es években még dübörgött a vendéglátás a Balatonon, ma elképzelhetetlen embertömeg zúdult le ide, jó néhányan emlékezhetnek is, hogy Siófokra esélytelen volt bejutni autóval, csakis gyalog. Akkoriban egész más képet mutatott az éttermi kínálat, mint manapság, például pizzéria nemigen volt fellelhető. A magyaros ételeket keresték az emberek, a csárdába betérve a magyarok kaptak egy kis kóstolót a régimódi hazai vendéglátásból, a külföldiek pedig megismerhették országunk ízeit.

 

SFETE: Hogy oszlott meg régebben a külföldiek és a magyarok száma, akik látogatták az éttermet?

M.A.: Régen nagyon sok volt a külföldi, főleg a németek és az osztrákok érkeztek hihetetlen mennyiségben, érdekelte is őket a magyar gasztronómia, kóstolták és szerették az ételeket, mára ez kissé megváltozott és több a magyar vendég.

 

SFETE: Miben látod ennek az arányváltozásnak az okát?

M.A.: A legtöbb étteremben akkoriban inkább a széket adták el, mintsem a minőséget. Sok embert szolgáltak ki gyorsan, a komplex élmény nyújtását, valamint a gasztronómiai kalandozásokra hívást csak évekkel később tekintették szempontnak, illetve később merült fel rájuk igény a sokaság részéről. Emellett mára már kitárult a világ, nem Magyarország az egyetlen igazán jó opció, amit az ember megengedhet magának, éppen ezért valami meghatározóan minőségit kell nyújtani ahhoz, hogy errefelé vegyék az irányt.

 

SFETE: A megépüléstől egészen 2009-ig töretlen népszerűségnek örvendett az étterem, amikor is történt egy tűzeset. Az újjáépítéssel még sokoldalúbbá vált az étterem, fogadó rész is kialakításra került, több embert tud befogadni, alkalmas rendezvények lebonyolítására, mindemellett igazi kis gyereksziget…
Hogyan fogtatok bele az újjászervezésbe? Milyen vezérelvek mentén történt az építkezés?

M.A.: Komoly traumát jelentett ez, főleg édesapámnak, hiszen ő az a fajta vendéglátós, aki szinte gyerekeként tekint a helyre, amit visz. Hideg fejjel, érzelemmentesen szerintünk nem is lehet jól csinálni, kell a szenvedély és a szakma szeretete.
A történtek feldolgozása után Anya, Apa és én összeültünk, hogy átbeszéljük, hogyan tovább. Az első tisztázandó kérdés az volt, hogy csárdaként vigyük-e tovább a helyet vagy ne. A tűzesetet megelőző évek döntő következtetése az volt, hogy új trendje van a magyaros ételek fogyasztásának: a 30-as éveikben járó fiatal felnőttek igénylik a hagyományos ételeket, szívesen esznek az étlapukon ilyen fogásokat szerepeltető éttermekben. Egészen azokig a generációkig nyúlik ez a trend, akik még az édesanyjuk főztjén nőttek fel. A világ mozdult egyet az óta és ezek az emberek, legalábbis nagy részük, már nem otthon, hanem egy ilyen étteremben idézhetik fel a gyerekkoruk ízeit.
Tehát csárda!
Következő kérdés, hogy a csárdából pontosan milyet? Mennyire tartsuk meg a hagyományos jelleget? Édesapám ragaszkodott a régihez, én újítottam volna nagyobb mértékben. Végül konszenzusra jutottunk, őriztünk is meg a régiből és újításokat is eszközöltünk, de nem túl sokat, hogy ne evezzünk nagyon messzire a csárda mivoltunktól. Igyekeztünk harmóniát teremteni, amelyben megfér egymás mellett a régi és az új, értve a csárda minden elemére. Minőséget kell produkálni, ez fontos! Az újítások közepette mindenképpen szem előtt kell tartanunk a hagyományokat, ezért például az étlapunk háromnegyedét mindenképpen csárdás ételeknek kell alkotni, ebből egyszerűen nem engedhetünk. Ezzel együtt egy modernizált csárda halad is a korral, a hagyományokat új köntösbe bújtatja és megmutatja azt is, hogy versenyképes a modern gasztronómiában. Ezekkel a gondolatokkal jelöltük ki az irányt magunknak.

 

SFETE: Végbement-e valamiféle szemléletváltás, ami miatt szélesebb rétegek számára tud vonzó lenni a Piroska, vagy esetleg egy másik vendégkört csábít, mint eddig?

M.A.: A vendégkörünk talán kismértékben változott csak az évek során, de nem biztos, hogy ennek az újítás az oka. Az, hogy mi magunk kiket szeretnénk becsalogatni az étterembe kissé háttérbe szorul a fekvés miatt. A fő út mellett az ember nem tudja annyira megszűrni a betérő vendégeket, mint egy eldugott helyen. Ez egyszerre áldás és átok, hiszen aki nem azután tér be, hogy előzetesen kinézte volna az éttermet, az nem tudja, mire számítson és általában a csalódások innen erednek. Áldás pedig, mert sokszor tudunk kellemes meglepetést okozni az embereknek.

 

SFETE: Úgy tudjuk, a külföldiek nagy részének túl megterhelőek a jellegzetes magyaros fogások, sokan panaszkodnak az ételek túlzott fűszerességére, zsírosságára. Ennek ellenére a legtöbb külföldi Magyarországra érkezve egyből csárdát, „typical Hungarian food”-ot keres, ha megéhezik.
Mik a tapasztalatok, hogy viszonyulnak a magyaros ételekhez?

M.A.: Sokszor a vendégek saját országában is hasonlóan sok fűszert használnak, és nehéz ételeket esznek, ezért itt sem okoz nekik komolyabb nehézséget egy-egy testes fogás. Ha pedig mégis, az étlapon szerepelnek könnyebb ételek, amik remek kiegészítői a gyomrot megterhelő ételeknek.

 

SFETE: A modernizáció közepette hogyan biztosítjátok a hagyományok ápolását, hogyan őrzitek meg a csárda jelleget? Hogyan jelenik ez meg például az étlapon?

M.A.: Korábban említettem, hogy az étlap nagy részének csárdás ételnek kell lennie, ezeket a fix elemeket nem lehet száműzni a kínálatból, legfeljebb továbbgondolni, illetve a köretekkel variálni. Az étlap maradék szabad helyére kerülhetnek a modernebb, nem annyira hagyományos fogások.

 

SFETE: A Piroska Csárda az étteremmel és a fogadó résszel is egész évben várja a vendégeket.
Mi a kulcsintézkedése az egész éves látogatottságnak?

M.A.: Kulcsintézkedésnek lehet nevezni szerintem az étlapcserét, amit megteszünk egyszer tél előtt és egyszer tavasszal, hiszen az ember nem ugyanazt kívánja nyáron és télen. Télen felkerülhetnek az étlapra a nehezebb ételek, nyáron inkább könnyebbeket célszerű kínálni frissítő ízekkel. Azt viszont nem szabad hagyni, hogy túl „nagy” legyen az étlap, mert a vendég jobban bízik az olyan helyekben, ahol nem túl terjedelmes az étlap. Az egyhangúság elkerülése érdekében mi mindig készülünk heti ajánlattal (4-5 db új étel). Ezek jelzik a vendég számára, hogy valaki gondolkodott egy új ételen, beleölte az időt és az energiát, hogy létrehozzon egy új kreációt. Emellett a maximális frissességről is biztosít. Szerencsére elég fogékonyak a vendégek az újdonságokra, így az ötletelés nem hiábavaló.

 

SFETE: Van az étlapnak kultikus eleme? Egy étel, amiről nevezetes a Piroska Csárda?

M.A.: Régebben a langalló egy bevezető fogás volt, kint a kemencében sült és ajándék volt a vendégeknek. Nyáron a nagy meleg és a kicsi terasz miatt szinte kivitelezhetetlen a sütése.
Nagy kedvenc viszont az Édesapám féle pacal, aminek a fogyasztását szinte programként élik meg az emberek. Hasonlóan kedvelt a vadasunk és a halászlevünk is, de arról nem lehet beszélni, hogy egy étel határozná meg a csárdát vagy, hogy 100%-ban összeforrna az étterem neve egy fogással.

 

SFETE: Családi étterem, családközpontú személet.
Ezt tükrözi a hely étterem és fogadó része is, amely gyereksarokkal van ellátva. Kisgyermekesek számára ideálisnak hangzik…

M.A.: Abszolút! Van egy nagyon jól felszerelt gyereksarkunk Xbox-szal és még sokfajta játékkal, ez is annak a projektnek a részeként készült, hogy hogyan újítsuk meg a csárdát, hogy ideális legyen mindenki számára. A gyerekes családoknak nagyon fontos, hogy a porontyok jól érezzék magukat és biztonságban is legyenek közben. Ennek megfelelően a mi gyerekszobánk kamerával lett ellátva, aminek a képét az étterem részen egy nagy TV mutatja, így a szülők rajtuk tarthatják a szemüket és teljes nyugalomban végigkóstolhatják az étlapot, már ha az apuka úgy nem dönt, hogy beszáll xboxozni. Számunkra elsődleges az egész család kényelme, nyugalma és jóllakása. Igyekszünk megteremteni mindent, hogy ez adott legyen.

 

SFETE: Mik a tervek a jövőre nézve? Várható újítás, esetleg bővítés?

M.A.: Mostanában két dologról, illetve két fejlesztési/bővítési irányról esett szó: az egyik a gyereksarok bővítése, a másik pedig a szálláskínálatra vonatkozik, de arról még nem árulnék el részleteket. Annyi információt csepegtethetek, hogy a párokat céloznánk meg egy igazán meghitt és nyugodt fogadókörnyezet kialakításával.
Akármi is lesz, előtte mindenképpen át kell gondolnunk a kivitelezést és persze stratégiailag is meg kell határoznunk, hová pozícionálnánk a kibővített Piroska Csárdát.

 

SFETE: Amellett, hogy a család üzemelteti a Piroska Csárdát, neked van egy külön projekted is, az Egy Csipet Nádas étterem a töreki erdőben megbújva, ami egészen más oldaláról ragadja meg a gasztronómiát. A két étterem mellett feltétlenül meg kell említeni a neved a Dél-Balatoni Gasztro Piknik rendezvénnyel kapcsolatban, aminek idén tavasszal először, Töreki adott otthont.

M.A.: Az összefogást szorgalmazva találtam ki, hogy szüksége lenne a déli partnak egy rendezvényre, jobban mondva egy összejövetelre, ahol az igazán izgalmas környékbeli gasztronómiai szolgáltatók megmutathatják magukat és a munkásságukat egy igazán kötetlen esemény keretein belül. A másik, azaz a vevői oldalnak pedig azért egyedülálló lehetőség, mert abszolút elérhető áron kóstolhatják meg az izgalmas helyek még izgalmasabb ízeit és eltölthetnek egy nagyon kellemes zenés-játékos napot akár az egész családdal a finom falatok és a balatoni klíma ölelésében.

Idén részt vett az eseményen a házigazda Egy Csipet Nádas, a Hedon, a Gianpiero’s Étterem, a Kristinus Borbirtok és a Chef Beach is. A Piknik folytatódik jövő tavasszal, vándorló esemény lesz, minden évben máshol rendezzük majd.

 

Érdemes tehát a 7-es főúton haladva Siófok és Zamárdi között lassítani, fürkészni az épületeket, ráakadni arra, amelyiknek a bejárata fölé egy hatalmas búboskemence magasodik, befordulni és leparkolni. Ha megvan, az embernek már nincs oka kételkedni, az 50 éves múltra visszatekintő Piroska Csárdához érkezett, ahol kellemes déli vendégszeretettel, finom harmóniával várják a vendégeket egész évben.

 

Kapcsolódó linkek:

·         http://www.piroskacsarda.com/olHHHH

·         https://www.facebook.com/piroska.csarda/

·         http://www.egycsipetnadas.hu/

·         https://www.facebook.com/egycsipetnadas/

·         https://www.facebook.com/delbalatonigasztropiknik/

 

Készítette: Hegedüs Orsolya, Laklia Ákos