Siófok Fő tér

"Siófok nem csak a Balaton mentének, de hazánknak is egyik legismertebb nevű, s leglátogatottabb fürdője, mely a legnagyobb főúri igényeket is kielégíti, sőt fejedelmi személyeket is befogadhat."
(Sági János 1902)

A város szóhoz sokan, sokféle képzetet társítanak és valóban, a meghatározás mögött épületek, utcák és terek, hidak, szobrok és árnyas ligetek, teraszok, nők, férfiak, gyerekek egyaránt jelen vannak. Mindegy, hogy éjjel vagy nappal, kívül vagy belül, nyáron vagy a hideg csöndjében a legfontosabb szempont, hogy az ott élők és odaérkezők egy élhető, élményeket nyújtó közeggel találkozzanak a hétköznapokon és ünnepeken.

Ha felmérést készítünk településünk megítéléséről, általában az alábbi vélemények fogalmazódnak meg a városlakókban, az idelátogatókban: Siófokról szólva a Balaton, a napfény, a pihenés, a mediterrán hangulat mellett legtöbben a nyári programokat, kulturális rendezvényeket emelik ki. A művészet élvezete, a turistalátványosságok megtekintése mellett fontosnak tartják az emberek, hogy közben komfortosan érezzék magukat.

Siófok neve a 19. század óta összeforrt az  idegenforgalom megújításával. Itt vette kezdetét a klasszikus értelemben vett fürdőélet, itt fürödhettek először együtt férfiak és nők a tóban, míg azelőtt a fürdőházak két oldalán kellett élvezniük a tó selymes habjait. 1863 óta minden esztendőben itt indul a balatoni szezon.

Napjainkra a minőségi beruházásoknak köszönhetően Siófok a Dél-Dunántúl első számú wellness- és konferenciaközpontjává lépett elő, emellett a legkényesebb igényeket is kielégítő élmény- és termálfürdő gondoskodik arról, hogy a nyári szezont követő hónapokban is érdemes legyen a városba látogatni akár csak egy hosszú hétvégére is. Fejlett idegenforgalmi infrastruktúra, évről-évre bővülő programkínálat vonzza Siófokra a hazai és külföldi vendégeket.

Ez a dinamikusan fejlődő, vonzó, innovatív város 2011-ben a parttól a belvárosig megújult, a legjobb időben a legmegfelelőbb választ adva a jövő kihívásaira. Csak a városközpontban több mint 6 milliárd forintnyi fejlesztés valósult meg, az önkormányzati forrást részben uniós támogatással részben magántőkével kiegészítve.

A belváros - revitalizáció során megtörtént a régi Víztorony felújítása, a tér burkolatának, és növényzetének teljes cseréje (növényzet, szökőkutak, szobrok), felépült az új Regionális Történeti Kutatóintézet és Könyvtár épülete valamint a Sió Pláza bevásárlóközpont, alatta 300 gépkocsi befogadására alkalmas mélygarázzsal.

Az eredmény egy új belváros képe, amely mediterrán hangulatával illeszkedik az üdülővárosi hangulathoz, reményeink szerint városi fórum, találkozóhely lesz.

A város új, impozáns belvárosában a fejlesztés nyomán nagyobb hangsúlyt kapott a sétálóutcás, korzós jelleg. A város szívében kialakuló tágas terek, parkos szakaszok találkozási pontként meghatározzák a városközpont arculatát, emellett kitűnő rendezvényhelyszínt biztosítanak, ahol találkozik a 19. század a 21. századdal.  Az új városközpont jó eséllyel lehet Siófok társadalmi életének egyik fő szervezőpontja, ahová szívesen mennek az emberek.

Siófok Város Fő tere a Szabadság térrel együtt jelentős településszerkezeti és városesztétikai változáson ment keresztül az elmúlt évben: több évtizedes lakossági igényt kielégítve, igazi gyalogos főtérré vált, létrehozva egy tényleges városközpontot, egy valódi, városi „nappali szobát”. Az átépítéssel -, ami nem kevesebb, mint egy, a város állandó népességét is szolgáló közösségteremtő fórumnak a létrehozása - a város jelentős lépést tett a lakhatóság, élhetőség irányába.

Több ez, mint építészeti beavatkozás: társadalmi, városszociológiai tett, közösségépítés. Várható, hogy megvalósulása után télen sem ürül ki a belváros, mert lesz megérkezési pontja, kialakul egy olyan fókusz, ahol gépjárművek helyett gyalogosok közlekednek, elidőznek, találkoznak. A megújult és átalakított víztorony, a megépült könyvtár, az elkészült bevásárló központ – mint a gyalogos tér új térfalai - biztosítékot jelenthetnek a belváros kiürülésének megakadályozására, ami számos magyar és európai városban az autós bevásárlóközpontok városszéli zöldmezős elhelyezésének sajnálatos következményeként jelentkezett.

Fentiek miatt rendkívül fontos, hogy a tér mind rendeltetésében, mind esztétikai kialakításában egyszerre legyen korszerű, ugyanakkor lakályos, mintha mindig ott lett volna. A víztorony megépültével a tér „üressége” megszűnt. Centrális téröböl helyett irányított, utcaszerű téri helyzet teremtődött, így ennek öbölszerű kialakítását felületi eszközökkel vissza kell állítani, hogy a „közlekedés” helyett a „megérkezés” legyen ismét a fő rendeltetése.

Fenti célt jól szolgálja a víztorony –, mint középpont – és a köré rajzolt illuzórikus barokk lelemény: az egyszerre centrális és irányított ovális rajzolat, amely úgy helyezi középpontba a víztornyot, hogy – lévén van hossztengelye, bár centrális képződmény - teret ad mellette az „ürességnek”, amelyet az emberek, babakocsik, sétáló párok, bevásárló, nézelődő városlakók tudnak majd élettel megtölteni. Jó gondolat a torony közelében elhelyezett zöldfelület, melyben pihenőfelületek találhatók a tér közepén, a torony térfalképző védelmében.

A tér nyugati részén található a város szülötte, Varga Imre, Kossuth és Herder díjas szobrászművész alkotása: a művész a „legnagyobb magyart, Széchenyi Istvánt, mint a Balaton Gőzhajózási Társaság alapítóját és örökös elnökét jeleníti meg. Ennek megfelelően bronzból készült alakja egy kör alakú, vizijátékkal ellátott medencében ringatózó krómacél hajón áll

 Siófok ma is legjellegzetesebb épülete a település főterén található víztorony. A vasbeton lábakon álló 48 méter magas építmény 1912-ben készült, Gergely Jenő és Guth Árpád budapesti vasbetontervezők alkotása. A századforduló előtti és utáni évtizedben a fürdőkultúra kialakulásával kommunális beruházásként 1894 és 1913 között épült meg a vízellátás biztosítására. A századforduló első éveiben a tűzjelzés a torony erkélyéről történt. A tornyot az 1970-es évek végéig funkciójának megfelelően használták.

Az épületet 2010-ben a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal idegenesen védelem alá helyezte. Az épület Siófok városának tulajdona és igénye szerint, mint a város jelképe, a térrendezés szempontjából lakossági és idegenforgalmi szempontból hasznosításra került. Az épület átépítése vasbeton szerkezete változatlan hagyásával történt. A bővítéseket mai építészeti igények szerint és stílusban üveg és acélszerkezetből alakítottuk ki. Az átalakításnál földszinten acél-üvegszerkezet bővítéssel a város Tourinform irodája kapott helyet. Az épület fejrészében kávézót a legfelső szinten virtuális kilátó terveztünk. A kerengő kilátóként hasznosítható üvegkorláttal. A víztoronyba a feljutást a torony változatlan vasbetonszerkezete között kiépített két üveglift biztosítja. A bejáratok szervesen kapcsolódnak a térkialakításhoz. A 420 883 002 forintos projekt megvalósulásához az Új Széchenyi Terv Dél – Dunántúli Operatív Programja biztosított 300 000 000 forint támogatást.

A tér keleti irányú lezárásaként egy régóta jelentkező igényt elégít ki az új könyvtárépület. A térség regionális történeti kutatásait is összefogó intézmény gondolata 2002-ben fogant, azzal a céllal, hogy a felnőtt- és a gyermekkönyvtári részleg egy helyen működjön tovább, helyet találjanak a megnövekedett könyvállománynak, megszüntetve ezzel a zsúfoltságot és a raktározási gondokat.

Adott volt a művelődési házban működő városi könyvtár a maga lepusztult enteriőrjével, hihetetlen szűkösségével, zsúfoltságával. Ugyanakkor az épület mellett parkolóként használtak egy területet, amely a Fő tér északkeleti sarkán beépítésért kiáltott, hogy a keleti térfal is befejezetté váljék. Mindez abban az időszakban történt, amikor Siófok vezetése a város nagyságához mérten óriási léptékű fejlesztést, a Fő tér rekonstrukcióját, átrendezését készítette elő. A szálak szerencsésen összefonódtak, az új könyvtár létesítése elindult a maga útján.

A 2011 novemberében átadott épület Kele utcai része végtelenül egyszerű, szikár szárny, a tér felől robosztus, toronyszerű lezárással. Újra városi utca jelleget ad a Kele utcának, rendezi torkolatát. Ehhez a magastetős tömeghez simul hozzá a Fő tér felőli lapostetős, tömbszerűbb tömeg, amely léptékével, emeleti kiugrásával igazodik a szomszédos művelődési házhoz. A két épületrész között kialakuló „hasadékba” került a könyvtárba vezető, hívogató lépcső.

A korszerű könyvtár emeli a város szolgáltatási szintjét, ezáltal megtartó erejét. Kulturális identitáserősítő szerepe is van, a könyvtárlátogatók körét szervezi, egyfajta közösséget hoz létre, amihez jó tartozni. Tény, hogy nem olyan időket élünk, amikor a kultúra előtérbe kerülne, amikor arról beszélnénk, hogy a léleknek mire van szüksége. Pedig az emberi, pénzügyi nehézségeket is könnyebb túlélni, ha erősítjük a lelkünket. A túlélés sikeressége attól függ, lélekben mennyire vagyunk felkészülve a nehéz idők történéseire. Ezért is tartottuk fontosnak ezt a beruházást. Nem baj, ha a kultúra megy elöl és a gazdaság követi, mert akkor tudható, hogy jó az irány.