Az I. Rákóczi Ferenc és a legendás életű Zrínyi Ilona házasságából született Ferenc korának leggazdagabb és legreményteljesebb ifjaként élte gondtalan életét a bécsi császári udvarban. Anyja és mostohaapja, Thököly Imre, éppen elég borsot tört a Habsburg-ház orra alá, vigyáztak hát, hogy a nagy reményű utód hűséges alattvaló legyen. De a csillagokban nem ezt írták meg Rákóczinak. Meghallotta azok szavát, akik számára a haza függetlensége mindennél fontosabb volt, és nem félt feláldozni vagyonát, derékba törni életét. Ő is távol a hazától halt meg, neki is csak a hamvai kerültek hazai földbe. Siófok Fő terén nem a száműzött, minden erőfeszítése ellenére reménytelenségbe hulló Rákóczi ül, hanem a nagyúr, családja múltjára és a maga tetteire büszke férfi, akinek nyugodt, határozott arca, kényelmes ülőtesttartása azt fejezi ki, hogy olyan nemzet fia, amely beépült Európába, és sokat tett azért, hogy Európa olyan legyen, amilyen lett. Varga Imre a kényelmes, reneszánsz karosszéket kedvenc szobrászati anyagából, krómacélból formázta meg egészen különös műgonddal. A hajlított ívek, az ezüstösen fénylő kárpit, a hegesztett díszítések, a háttámla tetején a stilizált korona kifejezi, hogy a székben helyet foglaló férfi nem akárki. Ezt jelzi a háttámlán az erdélyi nagyfejedelemség gondos hegesztéssel elkészített címere is. A fejedelem egyszerű, mégis elegáns ruhában, csizmába bújtatott, egymáson átvetett lábakkal ül. Egyik kezét a szék karfáján, másikat a combján nyugtatja. Higgadt, okos arcát ismert dús haja keretezi. Szelíden és józanul a távolba néz. Önismeret és öntudat sugárzik róla. II. Rákóczi Ferenc és Varga Imre szobrászművész erősen kötődik Siófokhoz. A fejdelem 1705-ben pecsétet adományozott siófoknak, Varga Imre Kossuth- és Herder-díjas szobrászművész pedig városunk szülötte és díszpolgára. A szobrot 1998. december 19-én állították fel a Kálmán Imre Kulturális Központ belső udvarában, majd 2005-ben, a pecsétadományozás 300. évfordulóján került végleges helyére, a város Fő terére.