Víztorony

Siófoki Víztorony

Siófok a XX. század elejére a Balaton egyik legkedveltebb üdülőhelyévé vált. A fejlődés megkövetelte a modern víz- és szennyvízhálózat kiépítését.

1912. március 24-én a Veszprém Vármegye című lap (hiszen Siófok ekkor Veszprém megyéhez tartozott) a következőkről számolt be: „Siófok vízvezetéke, csatornázása. A mű építésére nyilvános versenytárgyalást hirdettek. A munkálatok állnak: 7 darab fúrt kút, vízgyűjtő, vastalanító berendezés, 12 km hosszú öntöttvas csővezeték, házi csatlakozó vezetékek, 250 m³ űrtartalmú víztorony építése.”

Az év tavaszán meg is indultak a vízvezeték kivitelezésének munkálatai, melyről rendszeresen beszámolt a sajtó is.
A Veszprémi Hírlap 1912. október 19-i számából tudhatjuk meg, hogy átadásra került a siófoki vízmű, melynek bekerülési költsége 1 millió korona volt. A lapban olvashatjuk, hogy „Siófok igen kellemes ízű ivóvizet nyert.”
A vízvezetékkel együtt megépült vasbeton szerkezetű, 45 m magas víztornyot Guth Árpád és Gergely Jenő mérnökök tervezték.  

A Balatonvidék című lap 1914. áprilisában a vízmű kapcsán megemlíti: „A berendezés a legmodernebb és kitűnő vizet szolgáltat. A járdák aszfaltozva vannak az egész területen.”

1929-ben a vízműhöz tartozó kutak elapadtak a fogyasztás jelentős mértékű megnövekedése miatt, s nem tudták biztosítani a szükséges mennyiséget. Ekkor tértek át a Balatonból való vízvételre, mivel ez mutatkozott a leggazdaságosabb megoldásnak. 1935-ben építették át a vízművet Kaáli Nagy Dezső tervei alapján.

1944-ben a harcok elérték Siófokot. Decembertől a vízmű áramhiány miatt nem üzemelt. 1945. áprilisában indult meg újra a vízszolgáltatás a város egyes részein gőzgép segítségével. Mivel a víztorony is sérüléseket szenvedett, kezdetben naponta reggelenként és délutánonként 2-2 óra időtartamra volt víz a földszintes házakban.

1950-ben a régi 150mm-es nyomócsővel párhuzamosan egy 200 mm-es vezeték is épült a vízműtelep és a víztorony között.

A fogyasztás folyamatos emelkedése miatt szükségessé vált a hálózat bővítése. A munkálatok 1955-1963 között zajlottak. Az újabb vezetékek, tisztavíz tároló és derítő mellett egy új, 500 m³-es víztorony is épült a település balatonszéplaki részén, a mai Végh Ignác téren. A tornyot 1994-ben lebontották.

1968-ban kezdték meg a délkelet-balatoni regionális rendszer részeként a széplaki felszíni vízmű építését, melyet

1973-ban helyeztek üzembe. Így a belvárosban álló víztorony elvesztette jelentőségét, a vízszolgáltatásban betöltött feladatát befejezte.

A torony az évtizedek során Siófok jelképévé vált s központi elhelyezkedése miatt is kézenfekvő volt, hogy az idegenforgalom szolgálatába állítsák.

1992-ben a helyi önkormányzat lett a víztorony tulajdonosa, s ekkor nyílt meg az ország első vidéki Tourinform irodája a toronyban. Az iroda a kezdeti időszakban csak májustól szeptemberig működött az épületben, majd a torony 1998-as felújítását követően állandó otthonra talált falai között.

2010-ben kezdődött meg az épület teljes körű rekonstrukciója. A munkálatok 2011 őszére befejeződtek. A Tourinform iroda 2012. február 10-én ünnepélyes keretek között vette birtokba megújult helyét. Az egykori víztartály helyén kilátó-kávézó került kialakításra.

A víztorony megújulva, méltó környezetben várja vendégeit. További információ a siófoki Víztoronyról...

Felhasznált irodalom: Siófok településtörténete (összeállította: Kenedy Ferenc), Siófok, 1993.